Egy lakossági levél
Tisztelt Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság!
A mai napon (2014. október 2.-án, 14 óra körüli időben), mint 6. éve mindennap, a Margit híd, budai hídfőnél lévő aluljáróban sétáltam a hévhez. Ez fővárosunk egyik olyan aluljárója, ahol a hét minden napján találkozhatunk ittas, kábítószeres, hajléktalannal; kóbor kutyával; illegális árussal; szabálytalanul parkoló, álcázott mozgássérült cigaretta árussal, kerekesszékben; de egy hideg decemberi reggelen még vajúdó kismamával is, boros üveggel a kezében, amint tanult hitvese levezeti a szülést. Egy szó, mint száz, nem épp a legtisztább és legszebb aluljárója ez a mi Budapestünknek.
Szeptember eleje óta, látom az Önök munkásságát, amely viszonylag biztonságosabbá tette ezt a helyet. Megtalálható ott mindennap, egy idős virágárus hölgy (engedéllyel), aki szintén megerősített engem abban, hogy ezek az általa „kisrendőröknek” nevezett, sárga mellényes urak és hölgyek jó célt szolgálnak az aluljáró biztonságának megerősítésében.
Azonban a mai napon olyan jelenségnek sikerült szemtanúja lennem, amit ha csak úgy valaki elmesélne, biztosan nem hinnék neki. A Batthyány tér felé közlekedő hév lépcsőlejárata mögött, lakik egy hajléktalan klán, kóbor, beoltatlan, bolhás kutyákkal. Pont káros szenvedélyemnek hódoltam (cigarettáztam), az aluljáró területén kívül, mikor két jólszituált kollégájuk, MEGKÉRTE őket, hogy ugyan már ne fetrengjenek, legalább üljenek fel és szíveskedjenek az aluljárón kívül dohányozni.
Gondoltam magamban, szegény párák, fogalmuk sincsen mibe mentek bele…
Szerencsére nem lett igazam, aki dohányzott, felállt és kiment, a többi felült. Amit viszont álmomban sem gondoltam volna, az az, hogy az egyik, saját bevallása szerint analfabéta hajléktalan, a boltból kikért vödörrel és felmosó fával, FELMOSTA AZ ALULJÁRÓ AZON RÉSZÉT AHOL TARTÓZKODNAK! Az az ember tette mindezt, akinek eddig soha nem láttam az arcát, mert gyakran saját hányásában volt.
Mire feleszméltem mi is történik, az aluljáró tiszta volt. A hajléktalanokra már csak az ott maradt szivacsok, egy kis szék és néhány zacskó emlékeztetett. Megjegyezném, hogy 6 éve minden hétköznap erre járok és ilyet még nem tapasztaltam!
Utánajártam, megkerestem a felmosó hajléktalan urat és megdicsértem milyen nemes dolgot is tett, bár kíváncsiságból rákérdeztem miért is tette, hiszen a felügyelők ezt konkrétan nem kérték tőle.
A válasz a következő volt: „Látod apám milyen gyönyörű nő, az a sárgamellényes?! Valahogy be kell nála vágódni, pénzem nincs, írni-olvasni nem tudok, hát gondoltam felmosok.
A kishölgynél nem vágódott be, de miután szemügyre vettem be kell, hogy lássam, valóban gyönyörű teremtmény volt. Sugárzott róla a boldogság, mindannak ellenére, hogy egy nem túl közkedvelt foglalkozása van. Vettem neki egy szál rózsát, de sajnos nem fogadta el és a telefonszámát sem adta meg, de a jelvényszámát megjegyeztem: 010794. A társa is egy mosolygós, kedves ember volt, de az ő számát nem jegyeztem meg, nyilván abból az okból kifolyólag, hogy a hölgy elragadó teremtés volt és nem tudtam levenni róla a szemem.
Javasolnám a tisztelt Igazgatóságnak, hogy minden aluljáróba (pláne ahol én megfordulok), állítsanak egy 010794-es számú felügyelőt, mert ettől mindenki jogkövető, tisztességes, mosolygó állampolgár lenne.
Viccet félre téve, köszönöm a munkájukat és bízom az aktív felügyelői jelenlétre a választási időszak után is!
Az aluljáró felmosásáról és az azt követő állapotról csatoltam képet.
Tisztelettel:
Hunyadi Ármin
